Hiroshi Ishiguro professzor az Oszakai Egyetem Intelligens Robotikai Laboratóriumában dolgozik. Az emberszerű tulajdonságokkal, például velünk azonos, vagy nagyon hasonló mozgásmechanizmusokkal rendelkező robotokat nevezi androidoknak.
Humanoidok, androidok
A Laboratóriumban régóta fejlesztenek humanoidokat. Abból az alapkérdésből indultak ki, hogy mi lehet az embert a számítógéppel összekötő leghatékonyabb interfész. Kezdők számára az egér és a billentyűzet használata egyaránt okozhat fejtörést. Ráadásul az információcsere általában (szavakkal, gesztusokkal, arcjátékkal, stb. folytatott) beszélgetés formájában történik. Hasonló kommunikációt humanoid robotokkal is folytathatunk – állítják a Laboratórium tudósai. Általuk valósul meg a legkönnyebb, legtermészetesebb ember-gép interakció.
Eleinte nem androidokra, hanem „egyszerű” – de a homo sapienstől jól megkülönböztethető – humanoidokra összpontosítottak: Eveliee P1, Robotvie-IIS, Robovie-II, Robotvie-M, Robovie-III, Robovie-R egyaránt két lábon, de legalábbis felegyenesedve közlekedő masinák, embernek, vagy műembernek viszont senki nem nézné őket.
„Sok robotot terveztem már, és elég hamar rájöttem, mennyire fontos a kinézetük” – nyilatkozta Ishiguro. „Az emberszerű külső erőteljes jelenlétet ad nekik.” Hangsúlyosabbá teszi, hogy velünk egy helyiségben tartózkodnak. (Nehéz eldönteni, hogy a mozgás, vagy a küllem a fontosabb – teszi hozzá a kutató.)
A japán kislány és a japán nő
Repliee Q1 előtt Repliee R-1-en dolgozott. Az android úgy néz ki, mint egy ötéves japán kislány. Élő ember alapján modellezték. Fejét kilenc irányba képes mozgatni, karjával szintén tesz mozdulatokat. Bal karján a bőr alá ültettek négy rendkívül érzékeny, különböző nyomásokra változó reakciókat biztosító tapintás-szenzort.
Repliee Q1-et a Kokoro vállalattal közösen fejlesztették. Több mint egy évig dolgoztak a prototípuson.
Ishiguro úgy vélte, hogy következő modelljének – a kislány után – egy japán nőhöz kell hasonlítania. A mozgásprogramozáshoz a számítógép húsvér személy gesztusait, kéztartását, stb. elemezte, majd használta fel mintaként. Mozgásérzékelőivel nyomon követheti, utánozhatja az embert, ugyanakkor teljesen függetlenül is cselekedhet.
Bőre nehezen hajlítható műanyag helyett rugalmas szilikonból készült. Számos szenzorral és aktuátorral, különböző motorokkal szerelték fel. Tizenegy testrészt (szemöldököt, orcákat, vállakat, felső- és alsókarokat, tenyereket) láttak el érzékelőkkel. Ezek teszik lehetővé, hogy hozzánk hasonlóan ténykedjen, reagáljon helyzetekre. Szemét, szemöldökét, száját, nyakát egyaránt mozgatja. Állítólag a levegővételt is tudja imitálni. Legalábbis úgy tűnik, mintha lélegezne.
Felsőtestében harmincegy, légkompresszor által működtetett aktuátor található. Egy másik változatnál (Repliee Q1 Expo) már negyvenegy, azaz utóbbi még hitelesebb mozdulatokra képes.
Ember vagy android?
A szilikonbőr sokkal emberibb érintést kölcsönöz neki, míg a piezoelektromos anyagot használó érzékelők az anyag sebességmódosulásainak megfelelően különböző értékeket jeleznek, ami azt eredményezi, hogy az android változó válaszreakciókat tanúsít. Minden attól függ, hogyan értünk hozzá.
Egyelőre csak ül, arcával és karjával végez mozdulatokat, de a későbbiekben egész testét szeretnék aktiválni.
Ishiguro szerint az androidok előbb-utóbb annyira hasonlítanak majd ránk, hogy rövid időre – öt-tíz másodpercig, de bizonyos ritka helyzetekben akár tíz percig is – embereknek véljük őket. Mint a sci-fi filmekben.
„Elégedettek vagyunk Repliee Q1-gyel, de még sok munka vár ránk” – összegez Ishiguro. „A legfontosabb, hogy interakció közben elfelejtjük: androiddal kommunikálnak. Tudat alatt úgy reagálunk rá, mintha nem robot, hanem nő lenne.”
AJÁNLOM AZ OLDALT
