Fut a robotgyerek

2004.12.22.

Eddig csak lépdelt, fel és lefelé sétált a lépcsőkön, most már kocog is. Ugyan mosolyt csal orcánkra, de azért akkurátusan egyensúlyoz. Egy évvel a Sony Qrio-ja után, Asimo szintén belendült: három km/órájával egyelőre nem ver rá százon Maurice Greene-re, viszont kétszer gyorsabb és stabilabb az előző modellnél. Ő a Honda nagykövete.

Miniatűr asztronauta Százharminc centijével úgy fest, mint egy gyerek. A tervezők azért választották ezt a szerintük ideális (azaz százhúsz centi és egy átlagfelnőtt magassága közötti) méretet, hogy emberbarátnak tűnjön, s szabadon közlekedjen otthonunkban, munkahelyünkön. Maradt a sisak, a „buborékfej”, az űrhajós-ábrázat. Arcát ezúttal se látjuk. Két kilót hízott – ötvennégyet nyom most. Működése, emberekkel folytatott interakciója lényegesen dinamikusabb: mobilitása tűnik a legnagyobb különbségnek, előrelépésnek. Gyorsabban dolgozza fel az információt, fürgébben (1,6 helyett 2,5 km/óra normál sétatempóban) mozog valós környezetben. Harmincnégy szabadságfokkal, egy óra folyamatos működésre képes. (A kurrens modell számadatai: huszonhat szabadságfok, illetve fél óra.) Egyre intelligensebb Testtartását frissen fejlesztett hardveréhez igazított új technológia szabályozza, és teszi lehetővé (az egyensúly megtartásával) a problémamentes törzsmozgást – hogy ne csússzon hasra, és ne vágódjon el, ha esetleg pördül egyet a levegőben. Még nem légtornász, de – Masato Hirose, a Honda mérnöke szerint – a kisebb termetű Qrionál máris emberszerűbben fut. A kijelölt cél felé manőverezése közben nem áll meg azért, hogy összevesse az „agyában” található térképprogramot és talajérzékelőjének a környezetre vonatkozó információit. Maga dönti el, merre haladjon. Mihelyst a talaj- és a vizuális szenzorok akadályt fedeznek fel, Asimo automatikusan (és önállóan) változtat útirányán. A fejébe szerelt vizuális és a csuklóra rögzített erőérzékelők biztosítják, hogy szinkronban mozogjon az emberekkel, tárgyakat fogjon meg és adjon át, kezet „szorítson” valakivel, előre vagy hátramozduljon, ha megrántják, illetve, ha meglökik a karját. Elődeihez képest új, az életszerűbb, kevésbé mechanikus kézfogás látszatát keltő hüvelykujjal gazdagodott. December elején a New Yorki Értéktőzsdén tesztelték: előbb jelet adott a nyitásra, később többekkel parolázott. A Honda mozgó robotjai A Honda 1986 óta fejleszt mozgó robotokat: kissé amorf, kar nélküli lépegetőkkel kezdték (E0-E6, 1986-1993), 1993-tól viszont „igazi emberszabásúakkal” folytatták (P1, majd az Asimohoz hasonlóan fehér P2 és P3, 1993-1997). Olyan új típusú gépekkel, melyek előbb-utóbb partnereinkké válnak, és a társadalomban is működőképesek lesznek. A korábbi tapasztalatokat kamatoztató Asimo-projekt 2000-ben indult be. Egész pontosan ASIMO, hiszen az Advanced Steps in Innovative Mobility (Haladó lépések az innovatív mobilitásban) rövidítése. A rövidítés egyben a japán ashi „láb” szóra is utal. 2002-ben „intelligens technológiával” vértezték fel: értelmezi az emberi testtartásokat, gesztusokat, majd reagál rájuk. Interaktív adottságait folyamatosan bővítik: követ minket, általunk kijelölt irányba mozog, infravörös kameráival tárgyakat és arcokat ismer fel, sőt, akár nevünkön is nevez. Beépített hangfelismerő rendszer biztosítja, hogy egyszerű beszélgetéseket kezdeményezhetünk vele. Nem keveri össze az emberi hangot az egyéb zajokkal. Multifunkcionális gép: hálózatokat, például az internetet használva információt szolgáltat, miközben recepciós feladatokat szintén képes ellátni. A világhír és a közeljövő Több kitüntetésben részesült. Legutoljára (első két lábon járó humanoidként) a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem Robotok Dicsőségcsarnokában ő volt a 2004-es kiválasztottak egyike (Világhírű robotok a Dicsőségcsarnokban). A Honda tervei szerint különböző munkafeladatokat bíznának rá a közeljövőben: viszonylag könnyű tárgyakat juttatna el a címzetthez, például vállalatok belső levelezését kézbesítené. 2010 körül már a Honda dolgozói mellett ténykedne. Mellettük, de nem helyettük – egyértelműsít Takanobu Ito, ügyvezető igazgató.